BDK napi BLOG

2012. március 28., szerda

Dr. Plágium - Smitt P. áldoktor

Szép magyar történet, amely messze túlmutat önmagán. Most már nem is az az érdekes, hogy a magyar köztársaság elnöke lopott és hazudott, ennél sokkal izgalmasabb a hatalmi körök szerecsenmosdató serénykedése. Az egyetemi vizsgálóbizottság  hosszú munkával megszületett jelentése igencsak szőr mentén fogalmaz és a történtekért nem az elkövetőt teszi felelőssé.

Az ügyet kirobbantó HVG így számol be a jelentésről:

Itt a jelentés: Schmitt plagizált, de doktor marad

Háromoldalas összefoglalót tett közzé a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság. Megállapították, hogy Schmitt Pál kisdoktorijában formai szabálytalanságokat ejtett, elismerték, hogy egy az egyben átvett oldalakat más művekből. Ugyanakkor a felelősséget a Testnevelési Egyetemre hárítják, mert szerintük az intézmény nem figyelmeztette Schmitt Pált időben.

Egy nappal a megjelölt határidő előtt elkészült a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság jelentése. A Semmelweis Egyetem nem sajtótájékoztatón jelentette be a döntést, hanem közleményt tett közzé honlapján. Az 1157 oldalas jelentésből háromoldalas összefoglalót készített a bizottság, a teljes jelentést a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának küldték meg.

A bizottság tagjainak nevét is nyilvánosságra hozta a SOTE. Az ötfős testület tagja volt Tóth Miklós, az egyetem sporttudományi karának dékánja, Gombocz János, a SOTE TSK Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszékéről, Kovács Etele, az egyetem atlétikai tanszékéről, Rácz Károly, az egyetem Doktori Iskolájának vezetője, illetve Fluck Ákos ügyvéd is. Utóbbi különvéleményt is csatolt a jelentéshez, azt azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Formai szabálytalanság

Ami a doktori eljárás körülményeit illeti, a bizottság megállapította: Schmitt Pál jelentkezése és a doktori értekezés megvédése között mindössze egy hónap telt el, ami nem szabálytalan ugyan, de „feltűnő”. Formai szabálytalanságra utal viszont, hogy a doktori eljárás dokumentációjában nem lelhető fel sem a doktori szigorlati vizsgáról szóló jegyzőkönyv, sem az írásos témavázlat, sem a doktori értekezést vizsgáló bizottság üléséről szóló jegyzőkönyv, ám a dokumentáció a bizottság szerint így is megfelel „a korabeli szokásoknak”.

Szintén formai hibára utal a dolgozat „szakszerűtlen forrásmegjelölése” (ám ez a bizottság szerint „nem feltétlenül szabálytalan”, és erre a témavezetőnek, illetve a bírálóknak „fel kellett volna hívniuk a figyelmet”). Nem volt szabályos az értekezés végén a felhasznált irodalom felsorolása, amely nem felelt meg a bibliográfiai előírásoknak, továbbá a 21-ből 5 megjelölt mű nem volt egyértelműen beazonosítható. Míg a Schmitt által feltüntetett 23 saját műből a bizottságnak 10-et nem sikerült fellelnie, 3 pedig hibás bibliográfiai adatokkal szerepel. Egyéb eljárási szabálytalanságra „utaló jelet a bizottság nem talált”.

Közvetlen utalások nélkül, terjedelmes egyezésekkel

A Tényfeltáró Bizottság jelentése szerint Schmitt Pál a szövegben sehol sem használta a forrásmunkára vonatkozó közvetlen utalást: így nem használt idézőjeleket, szövegközi szerzőnév megadását, lábjegyzetet vagy végjegyzetet. A bizottság szerint ez azért zavaró, mert ugyanakkor az értekezés végén az irodalomjegyzékben feltüntette a felhasznált műveket.

A bizottság megállapítja, hogy a dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljesen megegyezik Klaus Heinemann Sport, the third Millenium című művének egy részével. A dolgozat mellékletében szereplő 1. és 2. számú diagram pedig megegyezik a bolgár Georgiev művében fellelhető diagrammal. Mint ahogy szintén megegyeznek a táblázatok is.

A bizottság szerint a kisdoktori értekezés további, mintegy 180 oldala részleges megegyezést mutat Georgiev művével, mint írják, „a két dolgozatban az egyező részek rendkívül szétszórtan szerepelnek”. Ugyanakkor a bolgár szerzőtől átvett részek Schmitt doktorijában kiegészültek a szöuli olimpia adataival. Számos esetben a Georgiev műhöz képest kihagyások, összevonások, pluszban hozzátett mondatok lelhetők föl. „A Tényfeltáró Bizottság megjegyzi, hogy az azonosság több esetben indokolt, pl: sportági definíciók” – tették hozzá a jelentés készítői.

A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a doktori eljárás a részletezett hiányosságokkal ugyan, de formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. Mint írják, „a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése