Magyarázkodás Nyírő-ügyben

Szamárvezetőt kaptak a nagykövetségek a Nyirő-ügyben

Mint ismeretes, Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke nemrégiben Erdélyben részt vett a nyilas író tiszteletére rendezett ünnepségen, amely eredetileg újratemetésnek indult, de ezt formai okokra hivatkozva a román hatóságok megakadályozták. Az esemény nagy port kavart.

Most a Vasárnapi Hírek c. hetilap birtokába került dokumentumból azt derült ki, hogy a magyar kormány hosszas magyarázkodásba bonyolódik Nyirő-ügyben. A Nyirő József nyilas író újratemetési kísérlete miatt kitört nemzetközi botrány nyomán „Kommunikációs irányvonal a magyar kormányt antiszemitizmussal vádoló hangokra” címen sillabuszt (szamárveztőt - azaz eligazító állásfoglalást) állítottak össze, s a külképviseletektől az abban foglaltak „következetes képviseletét” kérik. (Hasonló dokumentumokat egyébként rendszeresen kibocsátanak a kormány aktuális „üzeneteiről”.)

Az ügy előzménye, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke részt vett a nyilas író tiszteletére rendezett ünnepségen. Kövér azt mondta, hogy Nyirő életművében mindig szét tudta választani az irodalmat és a politikát. A megemlékezésen Vona Gábor, a Jobbik elnöke is beszédet mondott. Az eset hatására Elie Wiesel Nobel-békedíjas erdélyi származású amerikai író visszaküldte 2004-ben kapott magyar állami kitüntetését.

Lemondólevelében kitér azokra a nyugtalanító hírekre, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők.

Wiesel a levélben emlékeztet rá, hogy a 2009 decemberében tartott parlamenti beszédében felkérte a magyar képviselőket, hogy tegyenek többet a bizonyos kiadványokban és a politikai életben is megjelenő antiszemita, raszszista megnyilvánulások ellen, amelyek szégyent hoznak a nemzetükre. „Azóta egyre világosabb, hogy a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyarország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világháborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában” – állapítja meg.

Ezek után ötven amerikai képviselő, illetve az USA külügyminisztériumának különmegbízottja is jelezte aggályait a szélsőjobb és antiszemita eszmék magyarországi terjedése miatt. Vélhetően ezekre a lépésekre született válaszként a június 26-án a nagykövetségekhez eljuttatott iránymutatás, amelynek fő gondolata: a kormány „a Nyirő-ügyre kegyeleti ügyként tekint”.

Felhívják a figyelmet arra is, hogy a megemlékezésen Kövér nem házelnökként vett részt, de a kabinet egyébként sem utasíthatná az Országgyűlés Hivatalát. A kormány ugyanakkor nem kíván vitát nyitni Nyirő József irodalmi munkásságáról vagy politikai megnyilatkozásairól, mert a szerző értékelése szakértők dolga.
Az „irányvonalban” olvasható az is, hogy irodalmárok állítása szerint Nyirő munkáiban nem találhatók antiszemita vagy rasszista megnyilvánulások, de ezt csak „pro domo” használatra szánják, mert „parttalan vitákhoz vezethet akár egy félre is értelmezhető gondolat felmutatása”.

A dokumentum szerint az, hogy Nyirő bekerült a Nemzeti alaptantervbe, nem „a politikai értékalkotás része”. Az oktató felelőssége ugyanis, hogy „az adott történelmi személyeket is bemutassák, ne pusztán a műveikre koncentráljanak”. Ez a megállapítás egyébként azért is érdekes, mert pár sorral feljebb az olvasható: „Nyirő politikai szerepvállalása nem menthető.”

A „kommunikációs irányvonal” egyébként jelzi, hogy „a kormány mindent megtesz mind szavakban, mind tettekben a demokratikus jogállami követelmények érvényre juttatására”. Vagyis: a miniszterelnök és a kabinet tagjai „számos alkalommal nyilvánosan elítélték az antiszemita megnyilvánulásokat”.