A hatalomgyakorlás orbáni estközei

Hogyan működik Orbán Viktor populista autokráciája

Mióta 1998-ban megérezte a hatalom ízét és főleg miután 2010-ben fölényes győzelmet aratott a leamortizálódott és a szavazók bizalmát elvesztő baloldal fölött, Orbán Viktor miniszterelnök-pártelnök egyetlen és legfőbb célja a megszerzett hatalom megtartása és saját elképzeléseinek a véghezvitele lett. Ennek érdekében a hatalomgyakorlás súlypontjába egyfelől a társadalom önszerveződő erejének a megtörését, másfelől  minden korábban már létrejött független formációnak az állam és párthatalom közvetlen befolyása alá rendelését helyezte. A cél a nemzet, az ország, a társadalom, a lakosság és minden egyes ember maradéktalan és végleges alávetése saját "nemzetvezetői" akaratának.

A megvalósítás komplex stratégia keretében történik, az eközben alkalmazott eszközök használatának a koherenciája a hatalmi logika vezérelvei mentén szerveződik.

Az orbáni hatalomgyakorlás legfőbb eszközei - e forrás szerint - a következők:

• a társadalmi reprezentáció mechanizmusainak széttörése (ideértve a választási rendszer folyamatos manipulálását, az autonóm vagy az ellenzéki sajtó eljelentéktelenítését, az agresszív emlékezetpolitizálást és az állami média leplezetlenül pártérdekű eltorzítását, az ellenzéki értelmiség nemzetből való kirekesztésére tett meg-megújuló kísérleteket stb.), de ide tartozik a pártokrácia és az államhatalmi ágak összecsúsztatása, a "függetlenség" és az "autonómia" vágyának megbélyegzése, a lehetőségének diszkreditálása;
• az állam tulajdonosi szerepének drasztikus növelése, illetve az állam gazdasági szabályozó szerepével való tendenciózus visszaélés, ezen keresztül a lekötelezett gazdasági háttérhatalom kiépítése, a célzott korrupció, az állami kedvezményezetti körbe be nem kerülő kis egzisztenciák versenyképtelenségét garantáló szabályozói, ellenőrzői és adókörnyezet létrehozása stb. 
• a társadalom elszegényítése, apátiába taszítása, folyamatos szegmentálása, megosztása, társadalmi és szakmai csoportok egymás ellen fordítása, a civil társadalom felfűzése a központi akaratra, és a behódolni nem akarók kiéheztetése, az önkormányzatiság felszámolása, az ellenállás tereinek kontrollálása, illetve a kevésbé politikus vidéki közegben a teljes bezárása, a bosszúállás és a megfélemlítés légkörének kialakítása;
• a jogállam aláásása, a jogbizonytalanság folyamatos táplálása, a bíróságok kivételével az összes hatalmi ág formális vagy informális alárendelése a kormányfői akaratnak, az ügyészi szervezet instrumentalizálása, a bírói ág folyamatos bírálata, adott esetben támadása, a joggal való visszaélésre való licencia a kedvezményezetti körben.

A hatalomgyakorlásnak ez a mechanizmusa a hivatkozott forrás szerint olyan

autoriter etatizmusnak vagy autokratikus populizmusnak

tekinthető, amely ellen a magyar társadalom ebben a pillanatban képtelen felvenni a harcot, többek között azért, mert túlnyomó része képtelen annak a belátására, hogy miért káros mindaz, ami folyik, hogyan ássa alá a társadalom versenyképességét és hogyan szolgáltatja ki az országot a globális konfliktusoknak.