BDK napi BLOG

Szamizdat sajtó a Kádár-korszakban

Részletek Jakab Lajos A szamizdat belülről c. visszaemlékezéséből.

A szövegek alatt a >>tovább után link formájában megadott honlapon az írás három részre tagolva olvasható. Az önálló internetes publikáció korábbi változata Szamizdatos emlékeim címen  a Médiakutató c. szaklap 2015. őszi számában (XVI. évf. 3. szám) jelent meg, ám ennek online elérhetősége korlátozott és a Google-keresések szempontjából kevéssé alkalmasa arra, hogy a téma és a korszak iránt érdeklődők könnyen megtalálják, ezért is volt szükség az újrapublikálásra egy optimalizált webhelyen.

Szamizdat kiadót alapítunk, az első lebukás

... egyik reggel, amikor bementem az irodámba, két civilbe öltözött rendőr várt engem. Az irodámban, az egyik szekrényben sok, több mint 100 szamizdat volt eltéve. Ott tartottam őket, gondolván, hogy ott biztonságban vannak. Tévedtem.

Kérdezték tőlem, hogy mi van a szekrényben. Mondtam, hogy semmi különös. Aztán mondták, hogy ott bizony szamizdat van. Szóval lebuktam.

Aztán egész délelőtt, kb. 3 órán keresztül kihallgattak, kérdezgettek az irodámban. Rá akartak venni, hogy legyek besúgó, de én nem álltam rá. Végül elmentek, elvittek kb. 100 szamizdatot. De előtte aláírattak velem egy papírt, hogy amikről beszéltünk, azok államtitkot képeznek, és ezekről senkinek sem beszélek. Én könnyen vettem a dolgot, és simán aláírtam a papírt. Azért tettem így, mert tisztában voltam azzal, hogy ez a papír semmit sem ér. Nincs jelentősége. Hiszen az, hogy mi az államtitok, nem az én aláírásomtól függ. Vannak erre paragrafusok. Másrészt magamban gondolkozva eleve azt gondoltam, hogy az első adandó alkalommal úgyis el fogom mondani ismerőseimnek, hogy mi történt velem. Eleve nem vettem komolyan ezt a papírt.

Így is történt. Már pontosan nem emlékszem, hogy mikor, lehet, hogy aznap délután vagy csak a következő nap délután, találkoztam Demszky Gáborral és elmondtam neki mindent. Emlékszem, a Kálvin téren, az aluljáróban egy presszóban találkoztunk. Mivel ilyen téren neki már bőven voltak tapasztalatai, tanácsokat adott.

*

A lebukásom után néhány nappal hívtak a főnökömhöz, és a főnök (gazdasági igazgató) mondta, hogy tájékoztatta őt a rendőrség rólam és a szamizdat dolgokról. A gazdasági igazgató bejelentette, hogy ezek után nem maradhatok az osztályvezetői állásomban a vállalatnál. És mondta, hogy ő mennyire kellemetlen helyzetben van miattam stb. Végül kérésére vállaltam, hogy rövid időn belül kilépek a vállalattól, elhagyom a céget.

Próbáltam más közgazdász állást találni, de végül feladtam a keresgélést, és a sürgetésre távoztam a cégtől. Ettől kezdve már nyíltan, vállaltan csináltam az ellenzéki dolgaimat.

>>tovább:
  • Szamizdatos kezdetek. Az illegális sajtó
    << frissítés: nem sokkal azután, hogy két év múltán átadtam a honlap kezelését, eltűnt az internetről, így a linket töröltem (2017. dec. 20)

Az október 23-ák megünneplése

... Nagyon sokáig természetesen nem lehetett megünnepelni október 23-át. Az első időkben legfeljebb lakásokon emlékezhettünk meg a forradalomról. Az egyik ilyen kb. 1987-ben történt, Philipp Tibi lakásán, a Nádor utcában. (Akkor Münnich Ferenc utca volt a neve.) 50-100 ember vett részt a megemlékezésen. Felemelő volt.

Ide kapcsolódik, hogy az Inconnu művészeti csoport is csinált egy kiállítást ’56-ról, de részletekre nem emlékszem.

Aztán elérkezett 1988. október 23. Előzőleg a rendőrség betiltotta a gyülekezéseket, felvonulásokat. Az MDF, a Szabad Kezdeményezések Hálózata és még néhány szervezet vezetése meghátrált, és felhívást tettek közzé, hogy az emberek ne gyülekezzenek, és ne vonuljanak fel október 23-án. (Az úgynevezett Demokratikus Ellenzéknek, a „szamizdatosoknak”, az utolsó időszakban a Szabad Kezdeményezések Hálózata volt a szervezete. Később ebből lett az SZDSZ.)

A lemondó felhívás ellenére 23-án délelőtt kb. 50-100 ember összejött először a Gellért térhez közel, a Bartók Béla úton. Ott voltak persze a rendőrök is, és mielőtt kialakulhatott volna valamiféle felvonulás, azt csírájában elfojtották. Szinte mindenkit igazoltattak, nem hagyták, hogy elővegyem a zászlót...

 >>tovább:
  • Független megemlékezések a Kádár-korszakban
    << frissítés: nem sokkal azután, hogy két év múltán átadtam a honlap kezelését, eltűnt az internetről, így a linket töröltem (2017. dec. 20)


    Magyarországon a Kádár korszak esztendeiben számos szamizdat kiadó működött, ezek egyikét a fenti szöveg szerzője vezette, miközben gyakran részt vett illegális tüntetéseken, elvitték a rendőrök, elkobozták tőle a szamizdat sajtót. - Magyar szamizdat sajtó a Kádár-korszak utolsó éveiben. Illegális tüntetések a demokratikus ellenzék szervezésében a rendszerváltás előtt. Beszélő, szamizdat könyv, Demszky


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése