BDK napi BLOG

2012. március 31., szombat

Nem mondott le Schmitt Pál

Miután megfosztották doktori címétől, Schmitt Pál tv-interjúban jelentette be, hogy nem mond le államfői tisztségéről. Továbbra is úgy beszélt, mintha doktori dolgozata „alkotás” lenne, mintha  írta és nem pedig mások szellemi terméket eltulajdonítva lopkodta volna össze 95 %-át. Ez az ember ragaszkodik hozzá, hogy egy ország röhögjön rajta.
*
Interjújában azt mondta, „Becsületbeli kérdésről van szó.” Valóban. Ő a sajátját most vesztette el örökre.
*
A bábjátéknak vége. Orbán Viktor kezére menthetetlenül ráégett ez a szánalmas rongybaba.
*
Ha ebből nem lesz országos botrány és népharag, akkor ez a nemzet megérdemli, hogy egy ilyen ostoba fajankó, tisztségére és országára szégyent hozó tolvaj hazudozó legyen az első embere. Úgy kell nekünk!


2012. március 29., csütörtök

Megfosztották doktori címétől Schmitt Pált

A Semmelweis Egyetem szenátusa megfosztotta doktori címétől Schmitt Pált, Magyarország köztársasági elnökét (előzmény: Dr. Plágium - Smitt P.áldoktor). A szenátus 33 igen és 4 nem arányban hozta meg a döntést.

Részletesebben:

Visszavették Schmitt Pál doktori címét - erről döntött a Semmelweis Egyetem (SE) szenátusa csütörtök délután a több mint háromórás ülésen. Tulassay Tivadar rektor rövid sajtónyilatkozatban azt mondta, a szenátus a Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Kódexét tartja magára kötelezőnek, amely a jogszabályok betartása mellett a magas szintű, önálló tudományos munkát tekinti elengedhetetlennek. Az SE ennek szellemében elítéli a normák megsértését, és szankcionálja őket – mondta a rektor.

Tulassay Tivadar szerint a Tényfeltáró Bizottság azért dolgozott két hónapig, mert nehezen lehetett beszerezni a munkához szükséges eredeti forrásokat. Miután a bizottság jelentése megszületett, az SE Réthelyi Miklóshoz továbbította, mert szerintük a miniszter volt az illetékes dönteni az ügyben. Miután Réthelyi visszaküldte a dokumentumot, a szenátus összeült, és azt a határozatot hozta, hogy mivel a dolgozat nagy terjedelmű szövegátvételen alapul, nem felel meg a szakmai etikai kritériumoknak, így visszavonják a doktori címet. A szavazati arány 33 igen és 4 nem volt.

Az egyetem doktori tanácsa reggel határozott úgy, hogy kezdeményezi Schmitt doktori címének visszavonását. A tanács reggel 8 órakor ült össze, a 22 tagból 18 volt jelen, a többség (16-2 arányban) a doktori cím elvétele mellett szavazott.



2012. március 28., szerda

Schmitt-cenzúra a Heti Válasznál - Törölték Stumpf András cikkét

Kicenzúrázták az egyébként jobboldali elkötelezettségű, de egyes kérdésekben igen józan bíráló véleményeket is megfogalmazó Stumpf András  cikkét a Heti Válasz online oldaláról. Az írás Schmitt Pál plagizált doktorijáról szólt Hajrá, Elnök úr! címmel március 27-én délután, majd nem sokkal ezután minden magyarázat nélkül eltávolították.

A neten azonban ritkán lehet bármit is nyomtalanul eltüntetni, főként, ha az egy sokak által figyelt portálon jelenik meg. Több más orgánum addigra már szemlézte az anyagot, illetve a Google is letárolta, így utólag pontosan reprodukálni lehetett - tele is lett vele a magyar internetvilág. Szabad Európa Rádióm is kötelességének érzi leközölni.

Előtte a történtekről is beszámoló Népszabadság tartalmi összefoglalója: 
Publicisztikájában Stumpf az államfő kisdoktoriját vizsgáló bizottság jelentését kínos olvasmánynak, soványnak és gyávának nevezi, és amellett érvel, hogy miután bebizonyosodott a plágiumvád, a köztársasági elnöktől meg kellett volna vonni a doktori fokozatot, ami a Testnevelési Főiskola vonatkozó – a bizottsági jelentésben is idézett –korabeli szabályzatából is egyértelműen következne. ("Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.").

A jegyzetben a szerző maszatolásról és hazudozásról ír a vizsgálat kapcsán, aki Schmitt Pál helyében saját maga töröltetné minden okmányáról és névjegyéről "ezt a két fránya betűt", aztán nekilátna egy valódi PhD írásának – bundázás nélkül. Hajrá, Elnök úr! – zárul a jegyzet.

 És akkor a rekonstruált cikk teljes szövege:

Hajrá, Elnök Úr!

Stumpf András

Utolsó módosítás: 2012.03.27. - 15:31
Létrehozás: 2012.03.27. - 14:34


Ha én Schmitt Pál lennék, azonnal én magam töröltetném minden okmányomról és névjegyemről ezt a két fránya betűt, aztán nekilátnék egy valódi PhD írásának.

A Schmitt Pál kisdoktoriját vizsgáló bizottság jelentésének összefoglalója bizony kínos olvasmány.

A feladat pedig nem volt bonyolult. Először is, meg kellett állapítani, hogy igaz-e a hvg.hu-n megfogalmazott állítás, hogy ugyanis Schmitt Pál dolgozatából 180 oldal megegyezik egy bizonyos Georgiev, másik 17 pedig egy bizonyos Kleinemann korábban publikált munkájával.

Minthogy utóbbihoz középfokú angoltudásnál nem kell több (magam is remekül meg tudtam állapítani, hogy a két szöveg megegyezik), az előbbihez meg csupán franciául kell tudni, a bizottsági tagok egynapos munkával el is juthattak volna oda, ahova két hónap alatt sikerült. Oké, be kellett szerezni az eredeti példányokat, értem én: a hvg.hu elvileg a kisujjából is szophatta volna  a sztorit, fő az alaposság.

A feladat első részét sikerült is abszolválni. Megállapíttatott, hogy a szövegek valóban egyeznek.

Csakhogy, ha így, abból az egyetem vezetése számára a korabeli TF-szabályzat értelmében egyértelmű dolgok következnek.

23. § (3) Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen felhasználásával készült (kiemelés tőlem – Stumpf), az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.  

Ezt a szabályt maga a bizottság idézi jelentés-összefoglalójában. Amelynek vége egyébként ez: „A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.”

Tehát a bizottság nemcsak, hogy elismeri a szövegazonosságot, de azt is állítja, hogy így a dolgozat nem felel meg az elvárásoknak. Tehát? Következtetés? Az egyetem a hibás, amiért akkor nem vette észre. Ennyi.

Nagyon sovány, nagyon gyáva. Egyrészt az elvárások nem megfelelő ismerete nem ment fel azok teljesítésének kötelessége alól, úgyhogy ez az egyetemezés a konkrét ügyet tekintve teljesen irreleváns. Van persze felelőssége az egyetemnek is, hogyne. Gyönyörűen világít rá a történet arra a kuplerájra, amely ott lehetett akkoriban, főleg, ha hozzávesszük a jelentésnek azt a mondatát, amely szerint „A doktori eljárás – a fent részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának.”

Elég szomorú, ha így van. De figyelem! A fenti kijelentés az egyetem akkori gyakorlatára vonatkozik, nem a dolgozatra. Arról ugyanis – nochmal – megállapították, hogy nem felel meg az elvárásoknak.

Ha pedig nem, akkor a 23-as paragrafus szerint el kell venni a doktori címet. Ez van. Attól még, hogy a „szövegegyezésnek” becézett plágiumot nem vették észre a hajdani bírálók, a doktori cím nem jár a továbbiakban, hiszen most meg észrevették.

Igaz, nem a bizottság veheti el, hanem a SOTE vezetése. Amely még ez alapján a mismásolgató jelentés alapján sem hozhat más döntést. Hacsak azt a képtelenséget nem akarja állítani, hogy 200 oldal hivatkozások nélküli, szó szerinti átvétele nem más személy munkájának illetéktelen felhasználása. 

Érthető persze, hogy Tulassay Tivadar rektor a minisztertől vár állásfoglalást: kellemetlen az eset, főleg, hogy a bizottság az ő nyakába maszatolta bele az egész terhet. Még csak azt sem mondhatja: „Megállapították, hogy plágium, kénytelen vagyok visszavenni, Tisztelt Elnök Úr!”

Ám még ha kellemetlen is, a döntést nem lehet elkerülni. Tudósként, felelős pozícióban, a szellemi elit egyik legfőbb képviselőjeként nem is szabad.

Annyira egyébként nem is kellemetlen a döntés. Nem arról kell ugyanis határoznia a SOTE vezetésének, hogy mondjon-e le a köztársasági elnök.

Arról ugyanis lehet vitatkozni. Szerintem egyébként igen: nem jó, ha az ország első számú közjogi méltóságának épp a méltósága repedezik, márpedig így, főleg az ügy kipattanását követő hazudozás után ez a helyzet. Persze lehet érvelni úgy is, hogy nem kell lemondania, hiszen a köztársasági elnöki címhez nem kell doktori. „Elvették, hát elvették, az elnökkel szembeni törvényi elvárásoknak Schmitt így is megfelel, tehát marad, hol itt a gond?” Kissé cinikus, jogformalista hozzáállás, tőlem távol áll, de logikus, értelmezhető.

Azt tehát, ha szomorúan is, de tudomásul lehet venni, ha a doktori elvételéből Schmitt Pál nem arra a következtetésre jut, amire zu Guttenberg jutott a németeknél. De az már az ő döntése, amelyért Tulassay Tivadart és a SOTE vezetését semmilyen felelősség nem terheli majd. Azért viszont igen, ha nem venné el a címet, amely - immár saját bizottsága által is megállapított módon - szövegazonosságok sorából összefércelt, a kisdoktori követelményeinek meg nem felelő dolgozaton nyugszik. Ezen ugyanis most már hivatalosan sem lehet vitatkozni.

Egy forgatókönyvet persze el tudnék képzelni, amely alapján a közmorál, a jog előtti egyenlőség érzete sem sérülne tovább, a következmények nélküli ország képe sem erősödne és Schmitt Pál is elnök maradhatna. Én a helyében a következőt tenném: saját magam töröltetném minden okmányomról és névjegyemről ezt a két fránya betűt, aztán nekilátnék egy valódi PhD írásának. A vicc ugyanis az egészben az: tény, hogy doktori cím a megismert plágiumhalmazért nem jár, ám Schmittnek ennek ellenére tényleg valódi és nagy tudása van az adott témáról, a sporttörténetről, sportdiplomáciáról. Ha valamiről, hát arról biztosan. Némi munkával fix, hogy képes lenne saját, tudományos igényű dolgozat írására is. Én a helyében megszerezném a címet magam, bundázás nélkül, csak azért is.  

Hajrá, Elnök Úr!


------------
„Hajrá, Stumpf András” (bdk)


Dr. Plágium - Smitt P. áldoktor

Szép magyar történet, amely messze túlmutat önmagán. Most már nem is az az érdekes, hogy a magyar köztársaság elnöke lopott és hazudott, ennél sokkal izgalmasabb a hatalmi körök szerecsenmosdató serénykedése. Az egyetemi vizsgálóbizottság  hosszú munkával megszületett jelentése igencsak szőr mentén fogalmaz és a történtekért nem az elkövetőt teszi felelőssé.

Az ügyet kirobbantó HVG így számol be a jelentésről:

Itt a jelentés: Schmitt plagizált, de doktor marad

Háromoldalas összefoglalót tett közzé a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság. Megállapították, hogy Schmitt Pál kisdoktorijában formai szabálytalanságokat ejtett, elismerték, hogy egy az egyben átvett oldalakat más művekből. Ugyanakkor a felelősséget a Testnevelési Egyetemre hárítják, mert szerintük az intézmény nem figyelmeztette Schmitt Pált időben.

Egy nappal a megjelölt határidő előtt elkészült a Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság jelentése. A Semmelweis Egyetem nem sajtótájékoztatón jelentette be a döntést, hanem közleményt tett közzé honlapján. Az 1157 oldalas jelentésből háromoldalas összefoglalót készített a bizottság, a teljes jelentést a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának küldték meg.

A bizottság tagjainak nevét is nyilvánosságra hozta a SOTE. Az ötfős testület tagja volt Tóth Miklós, az egyetem sporttudományi karának dékánja, Gombocz János, a SOTE TSK Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszékéről, Kovács Etele, az egyetem atlétikai tanszékéről, Rácz Károly, az egyetem Doktori Iskolájának vezetője, illetve Fluck Ákos ügyvéd is. Utóbbi különvéleményt is csatolt a jelentéshez, azt azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Formai szabálytalanság

Ami a doktori eljárás körülményeit illeti, a bizottság megállapította: Schmitt Pál jelentkezése és a doktori értekezés megvédése között mindössze egy hónap telt el, ami nem szabálytalan ugyan, de „feltűnő”. Formai szabálytalanságra utal viszont, hogy a doktori eljárás dokumentációjában nem lelhető fel sem a doktori szigorlati vizsgáról szóló jegyzőkönyv, sem az írásos témavázlat, sem a doktori értekezést vizsgáló bizottság üléséről szóló jegyzőkönyv, ám a dokumentáció a bizottság szerint így is megfelel „a korabeli szokásoknak”.

Szintén formai hibára utal a dolgozat „szakszerűtlen forrásmegjelölése” (ám ez a bizottság szerint „nem feltétlenül szabálytalan”, és erre a témavezetőnek, illetve a bírálóknak „fel kellett volna hívniuk a figyelmet”). Nem volt szabályos az értekezés végén a felhasznált irodalom felsorolása, amely nem felelt meg a bibliográfiai előírásoknak, továbbá a 21-ből 5 megjelölt mű nem volt egyértelműen beazonosítható. Míg a Schmitt által feltüntetett 23 saját műből a bizottságnak 10-et nem sikerült fellelnie, 3 pedig hibás bibliográfiai adatokkal szerepel. Egyéb eljárási szabálytalanságra „utaló jelet a bizottság nem talált”.

Közvetlen utalások nélkül, terjedelmes egyezésekkel

A Tényfeltáró Bizottság jelentése szerint Schmitt Pál a szövegben sehol sem használta a forrásmunkára vonatkozó közvetlen utalást: így nem használt idézőjeleket, szövegközi szerzőnév megadását, lábjegyzetet vagy végjegyzetet. A bizottság szerint ez azért zavaró, mert ugyanakkor az értekezés végén az irodalomjegyzékben feltüntette a felhasznált műveket.

A bizottság megállapítja, hogy a dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljesen megegyezik Klaus Heinemann Sport, the third Millenium című művének egy részével. A dolgozat mellékletében szereplő 1. és 2. számú diagram pedig megegyezik a bolgár Georgiev művében fellelhető diagrammal. Mint ahogy szintén megegyeznek a táblázatok is.

A bizottság szerint a kisdoktori értekezés további, mintegy 180 oldala részleges megegyezést mutat Georgiev művével, mint írják, „a két dolgozatban az egyező részek rendkívül szétszórtan szerepelnek”. Ugyanakkor a bolgár szerzőtől átvett részek Schmitt doktorijában kiegészültek a szöuli olimpia adataival. Számos esetben a Georgiev műhöz képest kihagyások, összevonások, pluszban hozzátett mondatok lelhetők föl. „A Tényfeltáró Bizottság megjegyzi, hogy az azonosság több esetben indokolt, pl: sportági definíciók” – tették hozzá a jelentés készítői.

A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a doktori eljárás a részletezett hiányosságokkal ugyan, de formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. Mint írják, „a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul, ami nem derült ki időben, holott annak feltárása a korabeli védési eljárás részét kellett volna, hogy képezze. A Testnevelési Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak.”


2012. március 26., hétfő

Nem vagyok azonos

Ami másnak átkozott provincia, íróember számára lehet olyan sajátos intellektuális régió, amely ismeretlen dimenziókat nyit a mélységek és magasságok felé, lehetővé téve, hogy a lokális értékek alig pislákoló jelzőtüzei kirajzoljanak valami titkos kifutópályát a kozmikus gondolatok számára. 

Soha nem éreztem kisebbségi helyzetemet és „határon túli” státusomat hátránynak. Mindig inkább úgy tekintettem rájuk, mint egy sokismeretlenes egyetlenben az „adva van” kategória értékeire – nélkülük közelébe sem juthatnék a megoldásnak. Másnak más a készlete – az enyém ilyen, az enyém ez, ebből kell kiindulnom. Ha jól helyettesítem be a készen kapott értékeket a megfelelő helyre, akár még pontosabb, jobb képletet is kaphatok, mint azok, akik látszólag kedvezőbb adottságokból indulhattak ki.

Alkotó embernek meg éppen hogy javára válhat minden különleges, átlagostól, normálistól eltérő, periférikus helyzet. Igaz, hogy kevesebb benne a biztonság és kényelem, de hát ugyan nem a veszélyből és a gyötrődésből merít-e az, aki fest, komponál, ír.

Ahogy valamely élethelyzetről, ugyanúgy egy-egy térségről is a művészek egészen másként vélekednek, mint a sztereotípiákban gondolkodók. Ahol az utóbbiak a modern civilizáció tektonikus szakadékát, a komfortos világ végét látják, ahol kijelölnék a fejlettség és az elmaradottság, a szabadság és a bezártság közötti senkiföldjét, nos, ugyanarról a térségről az emelkedettebb elmék, poéták, piktorok, komédiások azt vallják, nincs izgalmasabb hely, mint az, ahol  kultúrák, nyelvek, vallások és nemzetiségek találkoznak – lehetőleg minél távolabb a hatalmi gócoktól. Ami másnak átkozott provincia, íróember számára lehet olyan sajátos intellektuális régió, amely ismeretlen dimenziókat nyit a mélységek és magasságok felé, lehetővé téve, hogy a lokális értékek alig pislákoló jelzőtüzei kirajzoljanak valami titkos kifutópályát a kozmikus gondolatok számára.

Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy kisebbségben élni, periférián élni, mezsgyelétet és peremlétet megélni: nagyszerű kiváltság.

Megélni – de nem beleragadni. Időben felismerni a provincia cuppogó sarát. Belelépni, átgázolni rajta – aztán elegáns mozdulattal lerúgni a lábunkról. Vállalva, hogy a benne caplatók emiatt a mozdulat miatt árulónak tekintenek.

Hosszú ideje már annak, hogy nem tudok azonosulni az olyanfajta kárpátaljaisággal, amely kollégáim többségének identitását meghatározza – és alighanem be is határolja. Bár nem kétlem, hogy a sérelmi magatartásból, a történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozó alkotói habitus alkalmas keretet adhat egy hiteles életmű létrehozásához, mégis inkább a folytonos önismétlés elsekélyesedő példáival találkozom. Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak – és szó se róla, korábban többször éreztem úgy, hogy szellemi értelemben már emigráltam innen.

Az erősebb nagyítású lencseüveg fókuszában azonban egy ideje más összefüggések rajzolódnak ki előttem. Ha eddig azzal fölényeskedtem, hogy „miféle gyökerek? – nekem szárnyaim vannak!” – akkor most higgadtan és megelégedéssel belátom: ezer kötelék fűz ehhez a földhöz. Vékony, csillogó nemesfém szálak, göcsörtös, durva légzőgyökerek – és a gravitáció érzékeny erővonalai. Ide fűznek. De rugalmasságra tanítottam valamennyit: ha akarom, a Holdig is elengednek.


2012. március 23., péntek

Orbán, a nagy(betűs) megtévesztő


Súlyos bűnöm: közreműködtem abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a magyar levélírókat. Ezrekkel hitette el, hogy a feladó nevét nagyobb betűvel kell írni, mint a címzettét. Itt volt az ideje a vezeklésnek.

Ha már régóta csak emaileket írsz és nem tudod egészen pontosan, hogyan is kell egy hagyományos postai borítékot megcímezni, akkor beütöd a Google keresőbe, hogy boríték címzése vagy levél címzése. Az első találati oldalon felbukkanó kis képtalálatok között a legelső egy hosszúkás boríték, nemzeti színű sávozással a sarkában. Magyar lelked felujjong: hát hiszen nem is gondoltad, hogy borítékot címezni nemes hazafias cselekedet. Ha pedig a feladó nevét is meglátod, egekig csap nemzeti büszkeséged.
Naponta félszáznál többen kattintanak rá gyanútlanul erre a képecskére, remélve, hogy megtudják, hogyan kell helyesen borítékot címezni. Ha valóban járatlanok a postai dolgokban (és az udvariassági szabályokban), akkor legalább három dologban súlyos megtévesztés áldozataivá válnak: elhiszik, hogy hangsúlyozni kell az üzenet személyes jellegét, hogy nem kell megadniuk a válaszcímet és hogy a saját nevüket sokkal nagyobb betűvel kell írni, mint a címzettét.


Az itt látható borítékot és a benne küldött „személyes üzenetet” még 2006-ban kaptam, akkor meg is szellőztettem rendesen, írtam rá kimerítő választ, lett belőle bejegyzés akkori bloghelyemen, cikk az ÉSben és a Népszabadság Online-ban, topik az Indexen és az Origón. Oldalam látogatottsága erősen megnőtt. Aztán persze szépen elfelejtődött a dolog, bejegyzésemet egy idő után már senki nem olvasta.
Hosszú évek teltek el, közben új blogot nyitottam, a régi, fapados webhelyemet csak archívumként használtam. Aztán egyszer észrevettem, hogy a Google jó ideje meglepően sok új látogatót, naponta akár tucatnyit is szállít a korábban már teljesen elhagyatott, látogatatlan oldalra. Gondoltam, talán a Fidesz-elnök névére keresők érkeznek ilyen nagy számban. De nem.

Statisztikáimból kiderült, hogy az írásomban használt szavak és a boríték-kép okán ez az oldalam a Google képtalálatai között kerül előkelő helyre akkor, ha valaki a boríték címzése – levél címzése – borítékcímzés – levélcímzés kifejezések valamelyikére keres rá. Kicsit furcsálltam a dolgot, de azt gondoltam, idővel majd alábbhagy az érdeklődés, mert a szabványos címzés szabályait kereső böngészők egy idő után elfordulnak ettől a hamis lelőhelytől. DE NEM! Sőt!

Az oldalra kattintók száma hónapról hónapra nőtt. Mára átlagosan bőven napi 50 felett van, a boríték képe pedig a fent sorolt keresésekre stabilan az első a listán.

És ekkor súlyos bűntudatom támadt. Rádöbbentem: bár akaratlanul, de közreműködtem abban, hogy Orbán Viktor hosszú éveken át folyamatosan megtévessze a magyar levélírókat.

Ezt a vétkemet sürgősen jóvá kellett tennem! Tájékozódtam, és gondos munkával olyan ábrát készítettem, amely valóban hasznos eligazítóul szolgálhat – fogtam, és feltettem az orbániáda fölé. Most már jöhetnek az érdeklődők. Nemzeti trikolór és nagybetűs pártelnöki gesztus ugyan nem kecsegteti őket, de talán még akadnak, akik a pontos információt többre becsülik.


Ui. A keresőrendszer elég lassan reagál a képek cserélődésére. Így még jó ideig a korábbi boríték fog megjelenni a találati táblán. Ám nem kétséges, hogy a Google előbb-utóbb leváltja Orbánt.

Levélcímzésboríték / levél címzése


Fenyeget-e a Fidesz-Jobbik koalíció?

2014-ben az országgyűlési választásokon Orbán Viktort vagy úgy kell legyőzni, hogy közben a demokratikus ellenzék megszerezze a parlamenti többséget, vagy pedig hagyni kell nyerni, mert kis vereség esetén hatalmának megtartása érdekében a Fidesz koalícióra lépne a Jobbikkal. Akkor pedig jaj Magyarországnak.


Az igen jelentős támogatottságot maga mögött tudó, Fidesz-vezette jelenlegi kormányerő, bár a 2014-es választást megnyerni valószínűleg nem tudja, mindenképpen szerezni fog annyi mandátumot, hogy a Jobbikkal együtt meglegyen a kényelmes többsége. Félő, hogy Orbán Viktor hatalomittassága és a Fidesz több meghatározó egyéniségének a szélsőjobb felé oda-odakacsintó magatartása (plusz a választók jó részének lappangó vagy nyílt Jobbik-szimpátiája) nem gátja, hanem elősegítője lehet egy Fidesz-Jobbik összeborulásnak.
Bő két évvel a választások előtt én sajnos ezt tartom a legvalószínűbb, egyben a legkedvezőtlenebb végkifejletnek. Olyan fenyegető lehetőségnek, amely teljesen képtelen gondolatokat ébreszt, például azt, hogy a demokratikus erőknek be kell látniuk: ha nem tudják olyan nagy mértékben legyőzni a Fideszt, hogy maguk megszerezzék a parlamenti többséget, akkor „kicsit megverni” viszont nem szabad Orbán Viktort, mert vert helyzetéből a Jobbikkal való összefogás révén fog kimenekülni. Ez pedig végzetes következményekkel járhat mind az országra,mind a nemzetre nézve.

Teljes cikkemet lásd itt: Fidesz-Jobbik koalíció - Koalíciós kényszer


2012. március 8., csütörtök

Schmitt elhatárolódik saját plágium-ügyétől

 Egy újabb interjújában a magyar köztársasági elnök elhatárolódott saját magától... Szó szerint ezeket mondta: Egy nyilatkozatot tettem, hogy ettől az ügytől elhatárolódom”. Ez pont olyan, mintha egy áruházi tolvaj elhatárolódna attól, hogy felelősségre vonják. Több mint nevetséges. Főleg azután, hogy kiderült: alig néhány oldalnyi eredeti szöveg található disszertációjában. A többi plágium. (Lásd még: Lemondott Schmitt Pál.) 

A HVG.HU így foglalta össze az új fejleményeket és az eddig történteket:  


Schmitt Pál köztársasági elnök a BruxInfónak adott interjújában a plágiumvádakkal kapcsolatban azt mondta: megfogadta, hogy az ügyről nem nyilatkozik, a kisdoktorijával kapcsolatos vizsgálat majdani eredményét pedig tudomásul veszi.

"Megfogadtam, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozom. Egy nyilatkozatot tettem, hogy ettől az ügytől elhatárolódom, és a plágium vádját messzemenőkig visszautasítom. Ez az álláspontom azóta sem változott, függetlenül a részállomásoktól" - mondta Schmitt Pál a BruxInfónak adott interjújában a plágiumvádakról.
"Ha az ember a dolgozatában a forrásokat megjelöli, és nem deklarálja 100 százalékosan a sajátjaként, akkor a plágium vádja fel sem merülhet. Egy másik nyilatkozatomban elmondtam, hogy mivel felállítottak egy vizsgálóbizottságot, én annak az eredményét tiszteletben fogom tartani. Egy államférfinak, magas rangú politikusnak meg kell méretnie magát minden pillanatban. Nyilvánosság előtt kell élnie, és be kell számolnia a korábbi és jelenlegi dolgairól. Az újabb felfedezéseket nem kívánom kommentálni, pontosan felírtam, hogy honnan származik az én anyagom, kitől vettem át. Ami fontos, hogy ez nem egy PhD volt a mostani elvárásokkal, hanem egy kisdoktori 20 évvel ezelőtt, ami írógéppel készült" - tette hozzá a köztársasági elnök.

Mennyit ártott?

A hvg.hu kedden újabb részletek forrását azonosította az államfő 1992-es doktori disszertációjában. Ezúttal a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak az olimpiai mozgalomról kiadott ismeretterjesztő brosúrája és maga az Olimpiai Charta volt az „ihletforrás”. További tíz oldalt tesznek ki a Georgiev-tanulmányból változtatás és hivatkozás megjelölése nélkül átvett táblázatok és diagramok.

Az államfő a BruxInfó kérdésére, mit jelent az, hogy "tiszteletben tartja" a vizsgálat eredményét, azt válaszolta: "azt, hogy tudomásul veszem". Hozzátette: az ügy annyit ártott (neki), "amennyire hagyták, hogy ártson". "A felém irányuló szeretetet és bizalmat változatlanul érzem. Nyilvánvaló, hogy az ország kétharmadának még mindig megfelelő elnök vagyok" - fogalmazott az államfő.
(A Medián legfrissebb felmérése alapján a megkérdezettek 41 százaléka szerint a köztársasági elnöknek a doktori disszertációjával kapcsolatos plágiumgyanú miatt le kellene mondania, 38 százalékuk viszont úgy véli, nem kellene az államfőnek távoznia; 21 százalék nem adott egyértelmű választ.


"Motor voltam inkább, mintsem fék"

"Akik az életemet, a pályámat, családi életemet, a gazdasági feddhetetlenségemet, a sportbéli és diplomáciai teljesítményemet figyelemmel kísérték, azok változatlanul bíznak bennem. A munkámat a legnagyobb alázattal és a legjobb tudásom szerint végzem függetlenül ettől a sajtó által sokat emlegetett ügytől" - véli Schmitt Pál, aki szerint valószínű, az, hogy most, 20 évvel a dolgozat megírása után kerül elő az ügy, annak köszönhető, hogy "megpróbálta segíteni a kormány munkáját, és a törvényalkotásban inkább motor volt, mintsem fék".
"Inkább a határidők betartását, és a rendteremtés időzítését, mélységét segítettem elő. Ez a cél itt, és nem az, hogy kitől és honnan származnak olimpiával kapcsolatos adatok, ami mindenki számára elérhető. A nagy része közös forrásból származik egyébként, ezekre szokták azt mondani, hogy 'a tudomány jelenlegi állása szerint', de ezt még úgyis megtehettem volna, hogy a forrást sem tüntetem fel. Például azt, hogy 1936-ban volt a berlini olimpia, nem kell idéznem, hogy honnan tudom" - fogalmazott a lapnak az államfő.

Egy hetes hallgatás

A hvg.hu január 11-én írta meg, hogy az államfő kisdoktori dolgozatából mintegy 180 oldal szinte szó szerinti egyezést mutat Nikolaj Georgiev bolgár sportkutató öt évvel korábban hasonló címmel készített francia nyelvű tanulmányával. Egy héttel később azt is feltártuk, hogy ezenfelül 17 oldal Klaus Heinemann német professzor 1991-ben megjelent tanulmányának fordítása.

Schmitt Pál egyhetes hallgatás után január 18-án reagált először az egy héttel korábban megjelent, a plágiumgyanút felvető cikkünk állításaira. Az államfő a Kossuth Rádió reggeli műsorában utasította vissza a plágiumvádakat, és azt mondta, hogy a 180 oldalnyi - szerinte az egyes jegyzőkönyvekből mindenki, így Georgiev számára elérhető - „törzsanyagon” felül a dolgozatában a fennmaradó 30-35 oldalnyi szöveg (amely Schmitt szerint a következeteseit tartalmazza) a saját munkája.

Nem mondott igazat

A hvg.hu az interjú után ugyanakkor azt is bemutatta, hogy Schmitt ebben sem mondott igazat, hiszen dolgozatának "Következtetések" című fejezete szinte teljes egészében a Georgiev-mű egyik fejezetének átvétele. A január 19-én megjelent cikkünkben arra is felhívtuk a figyelmet, hogy nemcsak a bolgár sportkutató, Nikolaj Georgiev 1987-es munkájából vett át jelentős részeket Schmitt Pál, hanem egy német sportszociológus, Klaus Heinemann egyik tanulmányából is oldalakat fordított le és illesztett be az 1992-es értekezésébe.

A fentieket figyelembe véve Schmitt 215 oldalas dolgozatából mindösszesen kb. 12 oldal maradt. A 10 számozatlan oldalt is a disszertációhoz számítva úgy tűnik, hogy 225 oldalból 213 oldal, vagyis a szöveg 94,6 százaléka más munkák átvétele.

A Testnevelési Főiskola jogutódja, a Semmelweis Egyetem (SE) több héttel a hvg.hu első cikke után döntött úgy, hogy vizsgálóbizottságot állít fel. A testület összetétele nem nyilvános, mint ahogy az eddig elvégzett munka sem, annyit lehet csupán tudni, hogy március 28-án közlik jelentésüket. A hvg.hu felajánlotta, hogy a bizottság rendelkezésére bocsátja Georgiev tanulmányát, melyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lausanne-i könyvtárából kölcsönöztünk ki, és amelyből tudomásunk szerint Magyarországon csak egy példány lelhető fel (a könyvtár január óta zárva tart). Egyelőre a bizottság nem kérte el a dokumentumot. Hétfőn megkerestük a kar vezetését, kérdésünkre azt írták, a bizottság munkájához minden szükséges dokumentummal rendelkezik, több ülést is tartottak már.