Kicenzúrázták az egyébként jobboldali elkötelezettségű, de egyes kérdésekben igen józan bíráló véleményeket is megfogalmazó Stumpf András cikkét a Heti Válasz online oldaláról. Az írás Schmitt Pál plagizált
doktorijáról szólt
Hajrá, Elnök úr! címmel március 27-én délután, majd nem sokkal ezután minden magyarázat nélkül eltávolították.
A neten azonban ritkán lehet bármit is nyomtalanul eltüntetni, főként, ha az egy sokak által figyelt portálon jelenik meg. Több más orgánum addigra már szemlézte az anyagot, illetve a Google is letárolta, így utólag pontosan reprodukálni lehetett - tele is lett vele a magyar internetvilág. Szabad Európa Rádióm is kötelességének érzi leközölni.
Előtte a történtekről is beszámoló Népszabadság tartalmi összefoglalója:
Publicisztikájában Stumpf az államfő kisdoktoriját vizsgáló bizottság
jelentését kínos olvasmánynak, soványnak és gyávának nevezi, és
amellett érvel, hogy miután bebizonyosodott a plágiumvád, a köztársasági
elnöktől meg kellett volna vonni a doktori fokozatot, ami a
Testnevelési Főiskola vonatkozó – a bizottsági jelentésben is idézett
–korabeli szabályzatából is egyértelműen következne. ("Amennyiben az
egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más
készítette, vagy az más személy munkájának (eredményének) illetéktelen
felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt
tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló
névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból
való törlésről, s a visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben,
valamint az OTSH Közlönyben közzéteszi.").
A jegyzetben a szerző
maszatolásról és hazudozásról ír a vizsgálat kapcsán, aki Schmitt Pál
helyében saját maga töröltetné minden okmányáról és névjegyéről "ezt a
két fránya betűt", aztán nekilátna egy valódi PhD írásának – bundázás
nélkül. Hajrá, Elnök úr! – zárul a jegyzet.
És akkor a rekonstruált cikk teljes szövege:
Hajrá, Elnök Úr!
Stumpf András
Utolsó módosítás: 2012.03.27. - 15:31
Létrehozás: 2012.03.27. - 14:34
Ha
én Schmitt Pál lennék, azonnal én magam töröltetném minden okmányomról
és névjegyemről ezt a két fránya betűt, aztán nekilátnék egy valódi PhD
írásának.
A Schmitt Pál kisdoktoriját vizsgáló bizottság jelentésének összefoglalója bizony kínos olvasmány.
A
feladat pedig nem volt bonyolult. Először is, meg kellett állapítani,
hogy igaz-e a hvg.hu-n megfogalmazott állítás, hogy ugyanis Schmitt Pál
dolgozatából 180 oldal megegyezik egy bizonyos Georgiev, másik 17 pedig
egy bizonyos Kleinemann korábban publikált munkájával.
Minthogy
utóbbihoz középfokú angoltudásnál nem kell több (magam is remekül meg
tudtam állapítani, hogy a két szöveg megegyezik), az előbbihez meg
csupán franciául kell tudni, a bizottsági tagok egynapos munkával el is
juthattak volna oda, ahova két hónap alatt sikerült. Oké, be kellett
szerezni az eredeti példányokat, értem én: a hvg.hu elvileg a kisujjából
is szophatta volna a sztorit, fő az alaposság.
A feladat első részét sikerült is abszolválni. Megállapíttatott, hogy a szövegek valóban egyeznek.
Csakhogy, ha így, abból az egyetem vezetése számára a korabeli TF-szabályzat értelmében egyértelmű dolgok következnek.
23.
§ (3) Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül,
hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának
(eredményének) illetéktelen felhasználásával készült (kiemelés tőlem –
Stumpf), az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet
visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát
megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről, s a
visszavonás tényét a Művelődési Közlönyben, valamint az OTSH Közlönyben
közzéteszi.
Ezt a szabályt maga a bizottság idézi
jelentés-összefoglalójában. Amelynek vége egyébként ez: „A Testnevelési
Egyetem szakmai hibát vétett, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta
fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése
megfelel az elvárásoknak.”
Tehát a bizottság nemcsak, hogy
elismeri a szövegazonosságot, de azt is állítja, hogy így a dolgozat nem
felel meg az elvárásoknak. Tehát? Következtetés? Az egyetem a hibás,
amiért akkor nem vette észre. Ennyi.
Nagyon sovány,
nagyon gyáva. Egyrészt az elvárások nem megfelelő ismerete nem ment fel
azok teljesítésének kötelessége alól, úgyhogy ez az egyetemezés a
konkrét ügyet tekintve teljesen irreleváns. Van persze felelőssége az
egyetemnek is, hogyne. Gyönyörűen világít rá a történet arra a
kuplerájra, amely ott lehetett akkoriban, főleg, ha hozzávesszük a
jelentésnek azt a mondatát, amely szerint „A doktori eljárás – a fent
részletezett eljárási hiányosságokkal ugyan, de – formailag megfelelt az
akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának.”
Elég
szomorú, ha így van. De figyelem! A fenti kijelentés az egyetem akkori
gyakorlatára vonatkozik, nem a dolgozatra. Arról ugyanis – nochmal –
megállapították, hogy nem felel meg az elvárásoknak.
Ha pedig
nem, akkor a 23-as paragrafus szerint el kell venni a doktori címet. Ez
van. Attól még, hogy a „szövegegyezésnek” becézett plágiumot nem vették
észre a hajdani bírálók, a doktori cím nem jár a továbbiakban, hiszen
most meg észrevették.
Igaz, nem a bizottság veheti el, hanem a
SOTE vezetése. Amely még ez alapján a mismásolgató jelentés alapján sem
hozhat más döntést. Hacsak azt a képtelenséget nem akarja állítani, hogy
200 oldal hivatkozások nélküli, szó szerinti átvétele nem más személy
munkájának illetéktelen felhasználása.
Érthető persze, hogy
Tulassay Tivadar rektor a minisztertől vár állásfoglalást: kellemetlen
az eset, főleg, hogy a bizottság az ő nyakába maszatolta bele az egész
terhet. Még csak azt sem mondhatja: „Megállapították, hogy plágium,
kénytelen vagyok visszavenni, Tisztelt Elnök Úr!”
Ám még ha
kellemetlen is, a döntést nem lehet elkerülni. Tudósként, felelős
pozícióban, a szellemi elit egyik legfőbb képviselőjeként nem is szabad.
Annyira egyébként nem is kellemetlen a döntés. Nem arról kell
ugyanis határoznia a SOTE vezetésének, hogy mondjon-e le a köztársasági
elnök.
Arról ugyanis lehet vitatkozni. Szerintem egyébként igen:
nem jó, ha az ország első számú közjogi méltóságának épp a méltósága
repedezik, márpedig így, főleg az ügy kipattanását követő hazudozás után
ez a helyzet. Persze lehet érvelni úgy is, hogy nem kell lemondania,
hiszen a köztársasági elnöki címhez nem kell doktori. „Elvették, hát
elvették, az elnökkel szembeni törvényi elvárásoknak Schmitt így is
megfelel, tehát marad, hol itt a gond?” Kissé cinikus, jogformalista
hozzáállás, tőlem távol áll, de logikus, értelmezhető.
Azt tehát,
ha szomorúan is, de tudomásul lehet venni, ha a doktori elvételéből
Schmitt Pál nem arra a következtetésre jut, amire zu Guttenberg jutott a
németeknél. De az már az ő döntése, amelyért Tulassay Tivadart és a
SOTE vezetését semmilyen felelősség nem terheli majd. Azért viszont
igen, ha nem venné el a címet, amely - immár saját bizottsága által is
megállapított módon - szövegazonosságok sorából összefércelt, a
kisdoktori követelményeinek meg nem felelő dolgozaton nyugszik. Ezen
ugyanis most már hivatalosan sem lehet vitatkozni.
Egy
forgatókönyvet persze el tudnék képzelni, amely alapján a közmorál, a
jog előtti egyenlőség érzete sem sérülne tovább, a következmények
nélküli ország képe sem erősödne és Schmitt Pál is elnök maradhatna. Én a
helyében a következőt tenném: saját magam töröltetném minden
okmányomról és névjegyemről ezt a két fránya betűt, aztán nekilátnék egy
valódi PhD írásának. A vicc ugyanis az egészben az: tény, hogy doktori
cím a megismert plágiumhalmazért nem jár, ám Schmittnek ennek ellenére
tényleg valódi és nagy tudása van az adott témáról, a sporttörténetről,
sportdiplomáciáról. Ha valamiről, hát arról biztosan. Némi munkával fix,
hogy képes lenne saját, tudományos igényű dolgozat írására is. Én a
helyében megszerezném a címet magam, bundázás nélkül, csak azért is.
Hajrá, Elnök Úr!
------------
„Hajrá, Stumpf András” (bdk)