Az alábbiakban Orbán Viktor szükségesnek gondolt lemondását indokló okok sorakoznak. A Hírszerző portálján megjelent cikk listáját két további okkal szaporítottuk (lásd a végén).
Sebők János, Hírszerző
Ötven ok, amiért Orbánnak le kell mondania
Miniszterelnök Úr!
Bizonyára a gondosan kiválogatott külföldi sajtószemlék és a
kozmetikázott belföldi jelentések ellenére is értesült arról, hogy egyre
többen hangsúlyozzák – van, aki követeli, van, aki ajánlja –
lemondásának szükségességét. Lázár János szavaiból azonban tudjuk, hogy
mindez csak „kavarás”, s 2014-ig a kormányzó pártok (értelmezésükben
kétharmados többség) akarata szerint Ön marad az ország miniszterelnöke.
A bársonyszéke azonban nyilvánvalóan egyre kényelmetlenebb lehet, amit
fáradtnak, kimerültnek mutatkozó fizikai megjelenése éppúgy elárul, mint
ahogy szellemi-fizikai állapota az utóbbi időben elmondott beszédein,
nyilatkozatain, kijelentésein is meglátszik. Éppen ezért döntését
megkönnyítendő, összegyűjtöttünk számos okot, amiért nem kellene
erőltetni a továbbiakban azt, ami nehezen elviselhető tehertételnek
bizonyul az ön számára.
1. Ön a jelenlegi politikai-gazdasági-pénzügyi helyzetben immár
alkalmatlannak tűnik az ország vezetésére, szemlátomást nem érti, ami
itthon és a világban történik.
2. Az Ön vezetésével megalakult, s változatlan összetételben regnáló
bóvli-kormány időközben bóvlivá züllesztette az országot is.
3. Ön nemcsak itthon, de a térségben is rekord szintre növelte az
államadósságot a magánnyugdíj pénztáraktól elvett pénzek ellenére.
4. Ön a hatalomra kerülése óta – Unió ellenes álláspontot képviselve,
a demokratikus alapintézményeket és jogokat kiiktatva illetve
felszámolva – konfrontálódott a világ számos országának politikai
vezetőjével, és a hatalmi központok egyikében sem szívesen látott
vendég.
5. Az Ön által meghirdetett szabadságharc eredményeként a magyar
kormányzat éles konfliktusba került a világ legbefolyásosabb politikai,
üzleti, pénzügyi köreivel.
6. Önt a külföldi sajtó Chavezhez, Lukasenkohoz, a Ducehez és más
diktátorokhoz hasonlítja, nemrégen pedig az egyik legtekintélyesebb
francia napilap egyenesen Hitlerre emlékeztető figuraként ábrázolta.
7. Az Ön megoldásait, unortodox programját a legtekintélyesebb
szakértők, a tudomány elismert képviselői tartják teljes képtelenségnek.
8. Az Ön javaslatára a Magyar Köztársaság élére egy olyan, erre a
feladatra teljességgel alkalmatlan személyt választottak meg, aki
időközben itthon és külföldön is köznevetség tárgyává vált.
9. Ön a hazai és nemzetközi bírálatok ellenére továbbra is
ragaszkodik a kulcstárcák élén a feladatukra alkalmatlan embereihez, s a
politikai-gazdasági kudarcok ellenére sem hajt végre
kormányátalakítást.
10. Ön a gazdasági válság idején egy strómant nevez ki nemzeti
fejlesztési miniszternek, és továbbra is helyén hagyja fantaszta
gazdasági miniszterét.
11. Ön a Magyarország jövője szempontjából kulcsfontosságú oktatási
reform felelősévé azt a Hoffmann Rózsát nevezte ki, aki az általa
kidolgozott felsőoktatási és közoktatási programmal – miközben
kontraszelektál, s elveszi a továbbtanulása lehetőséget a szegényebb
rétegek gyermekeitől – nem a XXI., hanem a XIX. századba vezeti vissza
az országot.
12. Ön az elmúlt másfél évben szavahihetetlen emberré vált.
13. Ön a jelenlegi törvénykezési gyakorlattal kiüresítette a parlamentet és a parlamentarizmust.
14. Ön felszámolta az alkotmányos jogállamot, a demokrácia fő
garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét
(megszüntette a Magyar Köztársaságot, kiüresítette a jogállam
intézményeit, s ma már egy autokratikus rendszert álcáz az idézőjelbe
tett demokráciával.
15. Az Ön által megfogalmazott „centrális politikai erőtér”
létrehozása érdekében a saját embereit – megbízható pártkádereket,
barátokat, üzlettársakat, azok feleségeit, férjeit – nevezte ki nemcsak a
közigazgatás és az állami szféra gazdasági vezetői pozícióiba, hanem
többségében hosszú, kormányzati ciklusokat átívelő időtartamú
mandátummal az ország demokratikus működése szempontjából kiemelten
fontos testületeket – az Országos Választási Bizottságot, az Állami
Számvevőszéket, a Gazdasági Versenyhivatalt, a Nemzeti Média- és
Hírközlési Hatóság elnöki posztját és a Médiatanácsot, a közszolgálati
médiát, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, a jegybank monetáris
tanácsát, a Költségvetési Tanácsot, az Alkotmánybíróságot is –
„gleichschachtolta”, formalitássá silányítva a törvényhozást és a
Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
16. Ön régóta csúfot űz a törvénykezésből azzal is, hogy megengedi,
érdemi viták nélkül, egyéni képviselői indítványok alapján – sokszor az
európai jogrenddel ellentétben, a szakmaiságot nélkülözve – szülessenek
meg a sarkalatos törvények is a parlamentben.
17. Ön a civilizált Európában példa nélküli módon mindennapos
gyakorlattá tette az önkényuralomra jellemző, visszamenőleges hatályú
törvénykezést is.
18. Ön a megbízhatóságot, hűséget és szervilitást sokkal fontosabb
„erénynek” tartja egy kormányzati vagy pártfunkció pozíció betöltésénél,
mint a szakmaiságot, ami döntően hozzájárul az ország jelenlegi
állapotához.
19. Ön a választások előtt, 2010 februárjában azt nyilatkozta az MTV
Ma reggel című műsorában: „Én úgy gondolom, hogy a médiarendszeren belül
minden mozdulatot ötször-hatszor meg kell gondolni. Tehát semmilyen
kapkodásra, összevonásra, szétválasztásra, átrendezésre itt, legalábbis
rövidtávon föltétlenül szükség nincsen.” Ennek ellenére hatalomra
kerülése után létrehozták a Médiatanácsot, amelynek sajtószabadságot
veszélyeztető törvényjavaslatai, szakmai körökben félelmet keltő
intézkedései a határon túl is hatalmas botrányokat kavartak,
elszigeteltségbe taszítva az országot.
20. Ön azóta a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a médiában
egy hatalomfüggő, kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen kafkai rendszert
hozatott létre, s ennek okát is deklarálta, amikor 2010 kora nyarán az
osztrák Kronen Zeitungban kijelentette: „Nem csinálok titkot abból, hogy
a kétharmados törvények területén megkötöm a következő tíz magyar
kormány kezét.”
21. Ön és mamelukjai ennek a szándéknak az érdekében a nemzet
megkérdezése és jóváhagyása nélkül – a kétharmados többség akaratából –
létrehozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amelyből a nemzetet
alkotó társadalmi csoportok jelentős részét vagy kihagyták vagy azok nem
kívántak csatlakozni ehhez az önkényuralmi alapvetéshez.
22. Ön megígérte, hogy rendet tesz az országban, de a társadalmi feszültségek ma nagyobbak, mint hatalomra kerülése elején.
23. Ön nem tesz érdemi lépéseket a szélsőjobboldali térnyerés
visszaszorítása érdekében, szava sincs a pártjához közelálló
orgánumokban megjelenő tűrhetetlen hangnemű, és elfogadhatatlan tartalmú
írásokhoz, megnyilatkozásokhoz.
24. Ön már csak szűkülő rajongótábora szerint hiteles ember,
népszerűségi indexe 30 pont közelébe zuhant, s a felmérések szerint
pártjának támogatói közül csaknem másfél millió ember elfordult, a
választók kétharmada pedig már megvonta Öntől és pártjától a bizalmát.
25. Önnek az újévben sajátos módon sikerült előbbre hoznia az
emelkedés évét. 2010 májusa óta a svájci frank 195 forintról 265
forintra drágult. Ugyanakkor a dollár árfolyama 250, a font 400, az euró
324 forintra emelkedett.
26. Az Ön által preferált pénzügypolitikának köszönhetően az ország állampapírjainak kockázati felára rekord nagyságúra nőtt.
27. Ön azt ígérte, hogy az adóbevallás elfér egy söralátéten, de most több adónem van, mint kormányra kerülése előtt.
28. Az Ön adópolitikája eközben a vagyonos keveseknek kedvez, de milliókat tesz földönfutóvá.
29. Az Ön regnálása alatt az ország gazdasági teljesítőképessége, az
itt élő nagy többségének életszínvonala tovább süllyedt a környező
országokhoz képest, kormányzása a társadalom legszélesebb rétegeinek ma
már nem nyújt semmilyen valódi perspektívát.
30. Önnek nincs átfogó stratégiája a nyomorban élő milliók helyzetének megoldására.
31. Ön ugyanakkor eltűri, és tudomásul veszi, hogy a magyar politika
befolyásos háttéremberei, csoportjai „keresztapaként” tevékenykedjenek
32. Az Ön szociális politikája ma már mindennapi megélhetési
gondokat, és létbizonytalanságot a társadalom nagylétszámú csoportjai
számára
33. Az Ön politikája nem ad a fiatalok tömegeinek perspektívát. A
csaknem 30 %-os munkanélküliség ismeretében nagyon sokan már lábbal
szavaztak és elhagyták az országot, a rezidensek pedig testületileg
adtak ultimátumot a kormányzatnak, hogyha nem változtatnak a
munkakörülményeiken és életfeltételeiken, akkor felmondják állásukat.
34. Az Ön hatalomra kerülése óta az ország csaknem minden pénzügyi mutatója stagnál vagy csökkent.
35. Ön azt ígérte, hogy senkit nem hagynak az út szélén, most pedig a hajléktalanokat is bűnözőként büntetik.
36. Ön sorsára hagyta a magyar vidéket.
37. Önt hidegen hagyja az „emberi tényező” életkörülményeinek minden szinten tapasztalható romlása a születéstől a halálig.
38. Ön a tudástársadalom építése helyett minimális összegeket biztosít kutatásra és fejlesztésre.
39. Az Ön gazdaság és kultúrpolitikája nyomán a kultúra és annak
intézményrendszere egyre inkább megsemmisülőben van Magyarországon, s
helyette a kialakuló idiokrácia új fórumai kapnak teret.
40. Az Ön kormányzása alatt megkezdődött az előző évtizedek során
megerősödött középosztály szétverése, tönkremenetele, ellehetetlenülése
is.
41. Ön ma már nem bízik még híveiben sem, hiszen különben nem
fizetett tapsoncok körében mondta volna el március 15. beszédét, s nem
engedné cenzúráztatni a médiában az Önre vagy rezsimjére előnytelen,
bíráló szavakat, jeleneteket.
42. Ön a választások előtti évértékelő beszédében 2010-ben
kijelentette: „Mi, mai magyarok olyan országot akarunk a gyermekeinkre
hagyni, ahol a törvény szava mindenkire vonatkozik, és kivétel nélkül,
és ahol minden embernek – a politikusoknak is – vállalniuk kell a
felelősséget szavaikért és tetteikért.”
43. Ön hatalomra kerülése óta elfelejtette számos korábbi
kijelentését, mint például ezt is, amit 2009. szeptember 11-én mondott a
FIDESZ Országos Gyűlésén: „Mi nem akarunk olyan országban élni, ahol
mindent elvehetnek az embertől, amiért megdolgozott, ahol a hazugság az
igazság, ahol a lopás nem bűn, ahol a hatalmasokra nem vonatkozik a
törvény.”
44. Az Ön amnéziája sajnos, ma már társadalmi csoportokra akár
végzetes is lehet, hiszen Rákay Philipnek és Csermely Péternek 2009.
szeptember 18-án azt mondta: „És a kórházakat is rendbe fogjuk tenni, és
az orvosokat meg fogjuk becsülni meg az ápolónőket is – erkölcsileg is
és anyagilag is. Ez meg fog történni sokkal hamarabb, mint azt ma
Magyarországon sokan gondolják.”
45. Sokak szerint Ön csúnyán becsapta a választókat, mert a TV2
Tények Este című műsorában 2010. február 9-én azt ígérte az ország
népének, hogy „...megpróbálunk a következő években egy olyan
Magyarországot fölépíteni, amelynek a lelki jegyei, tulajdonságai a mai
türelmetlenség helyett inkább a türelem, az azonnali megtorlás iránti
vágy helyett a segítőkészség, a mások megrövidítése helyett a másoknak
nyújtható segítség, az elesettekkel szembeni félelem és fönntartás
helyett inkább a „hogyan tudnánk szolidárisak lenni egymás iránt”
életérzésével írható le.”
46. Ön ma már szemmel láthatóan fél az utca szereplőitől, különben
nem titokban, oldalajtón érkezve és távozva, népétől távol ünnepelte
volna a nemzeti együttműködés rendszerét.
47. Az Ön távozása felszabadítaná az országot a ránehezedő külső-belső nyomás alól.
48. Az Ön távozása megakadályozhatná az államcsőd bekövetkeztét.
49. Ön egyébként is azt ígérte, hogy ha az IMF jön, akkor Ön megy…
50. S nem utolsósorban Ön vállalta azt a vállalhatatlan mondatát,
miszerint "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat,
akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Demokrata ilyet nem mond, pláne
nem cselekszik. Inkább azon gondolkodik, hogy ha egyedül nem képes
megoldani a rá nehezedő problémákat, akkor miként tudna szövetségeseket
találni, s másokkal összefogva eredményes lenni.
Talán ennyi is elég!
Miniszterelnök Úr! Mindannyiunk, az ország érdeke volna, hogy minél
hamarabb benyújtsa a lemondását. Ha valóban szereti a hazáját, s
foglalkoztatja annak sorsa, akkor megteszi érte, értünk!
--------------
Balla D. Károly kiegészítése:
Miniszterelnök Úr!
+1. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült
a magyarság megosztottsága. Az Ön által vezetett politikai erő már ellenzékben is a magyarság és "a haza" egyetlen hiteles megjelenítőjének állította be magát, erre maximálisan ráerősítettek az Ön szavai, amikor 2002-es veresége után kijelentette, hogy "a haza nem lehet ellenzékben". Most, mikor a hatalom élére kerülvén Önnek módja nyílt arra, hogy az Ön és párthívei által képviselt és kisajátítani kívánt hazaképet - a kétharmados parlamenti többségét érvényesítve - ráerőltesse a nemzet egészére, ezt az új alkotmány (alaptörvény) révén meg is tette: az ország legfőbb dokumentuma egypárti érdekeket szolgál, történelemszemlélete egyoldalú, antiszekularizációs szelleme tetten érhető, kirekesztő jellege nyilvánvaló. Vagyis: az Ön által képviselt kirekesztő szemléletmódot megerősítve az Ön kormányzásával alaptörvénybe sikerült iktatni a másként gondolkodóknak "a hazából" való kizárását. Ez megengedhetetlen és elfogadhatatlan, ezért Önnek távoznia kell az ország éléről.
+2. Az Ön kormányzása alatt a korábbinál is jobban elmélyült
a határon túli magyarság megosztottsága. Ön és az Ön pártja kezdettől fogva válogatott a határon túli partnerek között, csak azokat fogadta el a külhonban élő magyarok legitim képviselőinek, akik az Önéhez hasonló vagy azzal azonos politikai nézeteket vallottak. Az Ön hatalomgyakorlásának az utóbbi közel két évében ez a kirekesztő magatartás súlyos mértéket öltött és a "hivatalos Magyarország" álláspontjává vált. Ön és kormánya gyakorlatilag negligálja a határon túli magyarság azon szervezeteit, amelyek nem az Ön nemzeti demagógiája alapján képzelik el a külhoni magyarság érvényesülésének, boldogulásának a lehetőségeit. Mindez hatalmas feszültségeket, széthúzást, demoralizációt eredményez a határon túli magyar közösségekben. Az Ön kirekesztő magatartása egyik fő akadálya ezen közösségek összefogásának, ezért Önnek le kell mondania.